MENÜ
Gyerekkoromtól kezdve érdeklődöm a művészetek iránt. Leginkább a színház tudott elbűvölni, annyira, hogy általános iskolás koromig színész szerettem volna lenni - de lebeszéltek róla. Utána író szerettem volna lenni. Arról nem beszéltek le, de magamtól rájöttem: más kifejezési módok közelebb állnak hozzám. Ekkor jöttem rá, hogy megvan, újságíró akarok lenni. Mindennek oka, hogy a „szokványosnál” jobban érdekelnek az emberi történetek, iskolásként is azokat az óráimat szerettem a legjobban, amelyeken a tanáraim magukról meséltek. Ugyanígy fontosnak tartom a közügyekkel való foglalkozást, mely meggyőződésem, hogy fontos része a társadalmi felelősségvállalásnak, s melyre különös módon igyekszem figyelmet fordítani. A történelmi jelentőséggel bíró, sajátos történettel rendelkező épületek iránti szeretetem is egész fiatal koromban kialakult - építész viszont sosem akartam lenni. Az alkotás ezen ágat csak csodálom, és kiemelten fontosnak tartom az értékmentő hozzáállást az épített örökségek iránt.
1997-ben születtem Zilahon, és egy aprócska szilágysági faluban, Bürgezden nőttem fel, 2016 óta pedig Kolozsváron élek. A BBTE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom szakon végeztem, majd a Sapientia EMTE fotó-, film- és média szakán is tanultam egy rövid ideig. A Kolozsvári Rádiónal és a Video Pontes stúdiónál egy éve kezdtem el dolgozni riporterként.